Vis idén egyáltalán nem volt betervezve (leginkább én vagyok az kettőnk közül, aki nyaralna máshol is), de aztán úgy volt, hogy el sem utazunk egyáltalán, és aztán egyszercsak jött egy jó kis ajánlat, és mégis elutaztunk, mert 1 hét Visen még mindig százezerszer jobb, mint sehol. És milyen jól tettük! Ezúttal autóval (egy 28 éves BMW 520i, a szerelmem, mint tudjátok), és két jó barátunkkal. Nevetés, alvás, evés, ivás (és még több ivás). Visen egyáltalán semmi nem változott, Petar Hektorovic is rója még a köreit, pontosan ugyanazok az épületek befejezetlenek, mint tavaly, Ceska Vila továbbra is üres, és pontosan olyan baljóslatú a sziget némelyik része (mint megtudtam, elég véres a 2. világháború alatti története). Úgyhogy magam is meglepődtem, mégis mennyi képet tudtam készíteni, és hogy még mindig mennyi részét nem jártuk be a szigetnek. Biztos megyünk jövőre is (és előbb-utóbb saját blogot indíthatok a témának:D).
