"Never pose your subjects. Let them move about naturally. All great photographs today are snapshots. Don't let the pretty girl stop to put her hair to rights. If Grandma is sleeping, do not wake her. If Grandpa is reading his morning paper, don't ask him to lower it. If you get just his eyes over the paper top you may have a better portrait than if you take his whole face. Take back views. Take running views. Our cameras today allow us one-thousandth of a second. Pick unexpected angles, but never without reason. Lie down on your back. Climb ladders..."

Martin Munkácsi fotós írta a fentieket, 1935-ben. Ő volt az, aki kiszabadította a modelleket a műteremből, és akkoriban botrányos módon, a tengerparton fotózta le őket a Harper's Bazaar számára. (Persze a sztorihoz hozzátartozik, hogy volt ott egy szerkesztő is, bizonyos Carmel Snow, aki ráérezve a korszellemre, egy riportfotóst alkalmazott arra, hogy az aktuális bikinidivatot megörökítse - nem kis közfelháborodásra, de óriási sikerrel.) Munkácsi fotózott focimeccset és verklire táncoló kislányokat a pesti udvaron, kávéválságot brazíliában, Hitler hatalomátvételét Berlinben, síelő Leni Riefenstahlt, táncoló Fred Astaire-t, nyaraló Greta Garbót, fürdőző fekete fiúkat (a század másik legendája, Henri Cartier-Bresson állítólag ennek a képnek hatására kezdett fotózni), ő volt az első, aki 100.000 dolláros szerződést kötött egy magazinnal (majd persze szegényen halt meg), és akinek "ugrálós" modelles képei még ma is inspirálják a divatfotósokat.

A munkáiból készült kiállítást ma sikerült megnéznünk, kicsit sok (250 kép!), de fantasztikus. Nekem azok tetszettek legjobban, ahol a fenti ars poeticájának megfelelően, szokatlan szögeket talál, az arányokkal és a geometriával játszik, miközben végig spontán marad – mint például itt, itt és itt. 

Már csak egy hétig, január 9-ig tart nyitva, sipirc.