A felső konyhaszekrényünk megadta magát. Érdekelt engem már régóta, hogy vajon honnan szóródik lassan-lassan a vakolat a pultra, és arra sem találtam magyarázatot, hogy az ajtók miért csukódnak vissza maguktól, de amikor tegnap Dávid jelezte, hogy az ő szimmetria- és derékszöglátása komoly problémát észlel a szekrényt illetően, még kikértem magamnak, hogy talán túlpakoltam a polcokat... Este aztán kénytelen voltam beismerni, hogy a szekrény bizony lejt, dől, ferdül, csúszik, billen, satöbbi, úgyhogy kipakoltuk (mindez éjfél körül történt, ami már ugye a hétfőhöz tartozik, ezért tulajdonképpen meg sem lepődtem...). Most mindenhol bögrék, csészék, tálak, kaspók, tányérok, vázák és kancsók vannak – a konyhában, a pulton, az asztalon, a padlón. Holnap remélem, a karácsonyfa is megérkezik, hogy teljes legyen a zűrzavar.
