Ha lehetne utazni az időben, én biztos a Kiegyezés utáni Budapestre mennék, mert nagyon megnézném, milyen volt ez a város fénykorában. Valahogy nagyon elegánsnak és puccosnak képzelem, hintókkal, selyemszoknyákkal, hatalmas palotákkal. Persze tudom, biztos nem csak ilyen volt, és folyt a szennylé az úttesten, és mindenhova odapotyogtattak a lovak, de azért pl mekkora flash lehetett akkor felszállni a kontinens első földalattijára!... Na persze a földalatti mára kissé elavult, de legalább jól karban van tartva. Nem így az akkoriban épült több ezer bérház többsége. A tágabb belváros zömét alkotó épületek anno úgy épültek, hogy utcai frontjukon elegáns, nagypolgári lakások voltak, saját lépcsőházzal, tágas termekkel és cselédszobákkal, a hátsó, udvari részeken pedig a szegények laktak. Gyakorlatilag nem is találkoztak egymással... Mára ezeknek a házaknak a döntő többsége romhalmaz és csak néhány részletük emlékeztet a régi pompára – mint például ennek a lépcsőháznak az ablakai. És bár ezt speciel hamarosan felújítják, elgondolkoztató, hogy mennyi szépség fog elpusztulni, míg sor nem kerül a renoválásukra...