"Több dolgok vannak földön s égen, Horatio, semmint bölcselmetek álmodni képes..." sőt: a tengerek mélyén is. Sade: Ordinary Love c. klipjét mindenki ismeri, biztos sokan láttátok a Nagy Kékséget is (a Titanic-ról nem is beszélve), de talán kevesen hallottak közületek a Cristo degli Abissi-ről vagy Mimmo Jodicéről - előbbi egy Krisztus-szobor, melyet az ötvenes években eresztettek le egy festői olasz öblöcske mélyére, hogy onnan áldja meg a vizeket és azok hajósait, utóbbi pedig egy olasz fotós, aki a Mediterrán-tenger fenekéről előkerült antik szobrokat fényképezte le.
Persze a tengerek mélye a divatszakma fantáziáját is megmozgatja: legutóbb például egy tehetséges magyar csapatét némiképp álomszerűen, és sokkal, de sokkal betegebben Steven Meiselét, aki az olasz Vogue számára készített bizarr anyagot Kristen McMenamy-val a főszerepben, amint az épp olajfoltba ragadva haldoklik.
A művészet a maga sajátos módján reagál a világra - a BP-olajkút katasztrófáját átlényegítve figyelmeztet arra, hogy belefulladunk a saját mocskunkba, görög istenek kettétört portréival pedig arra emlékeztet, hogy mindegyikünk halandó.
És a világi hívságoktól messze, időn, zajokon, olajfoltokon túl és alatt, ott áll a tenger mélyén egy Krisztus-szobor, és áldásra emeli a karját - pont mint Salieri az Amadeus c. film zárójelenetében, az őrültekházában. Respect.
