A rózsaszüret! Egy döbbenetes élmény. Grasse városa mellett egy kb 1,8 hektáros területen található az a birtok, ahol a Chanel No5 parfümjéhez szükséges, fantasztikus illatú Rose de Mai (Rosa Centifolia) rózsatöveket nevelgetik, elképesztő profizmussal (a birtok tulajdonosai nem is foglalkoznak mással, kizárólag a Chanel beszállítói). Gondosan letesztelt, bio permetezőszereket használnak, de csak ha muszáj. A rózsatövek alatt, 30 cm mélységben különleges öntözőrendszert építettek ki, ami pont annyi vízzel látja el a töveket, amennyire szükségük van. A rózsaszüret három-négy hetében pedig alig alszanak, akkora az izgalom.
A szüretet napszámosok végzik, kettesével haladnak egy-egy soron. Ez a rózsafajta rendkívül termékeny, ami azt jelenti, hogy a munkások egy nap alatt végigmennek az egész ültetvényen, leszedik azokat a rózsafejeket, melyek megértek a feldolgozásra, majd másnap reggel kezdik elölről. Minden reggel újra virágba borul az egész mező. Az egyik képen látható, hogy mennyi bimbó van egy-egy tövön: szezononként kb 350 virág nyílik ki mindegyiken, mindez alig 1 kg súlyú. Egy munkás óránként 5-6 kg rózsát szüretel, így lesz meg szezononként a 40 tonnás átlag.
A rózsák aztán bekerülnek az üzembe.
Egy emeletes tortatálra hasonló szerkezetet tömnek meg velük, amibe laponként 25 kg rózsa fér.
Egy hexane nevű anyag segítségével vonják ki belőlük az illatanyagot. Többszöri kezelés és forró vizes desztilláció után bödönökbe gyűjtik össze a pépet. 3200 kg virágból lesz 7 kg ilyen sűrű massza, ami, kapaszkodjatok meg, 24 000 eurót (mintegy hétmillió forintot!!!) ér. Kb. 100 kiló ilyen massza egy év végeredménye, tehát nem túl nagy mennyiség. A cuccot aztán tovább finomítják, míg végül a világ leghíresebb parfümjébe nem kerül (thanks, Marilyn! - tette hozzá Virginie, a pr-os, utalva Marilyn Monroe híres beszólására....). Íme a milliókat érő bödön:
És hogy mi lesz a rózsákkal?
Ez.
Kifakulva, kimosva egy traktor platóján végzik.
Engem mélyen megrázott, hogy évekig nevelgetik, védik, öntözik a töveket, aztán alig néhány órával azután, hogy a Rose de Mai szirmait először cirógatja meg a dél-francia szellő és nap, máris komposztként végzi valahol az árokparton. Annyira felzaklatott, hogy majdnem el is sírtam magam - ami tudom, nagyon gyerekes, de ez van:(
