Madrid furcsa egy város. Az egyes negyedek mintha vonalzóval lennének elválasztva egymástól: a sugárút egyik oldala gazdag és nagypolgári, két utcával odébb egy kávézó teraszáról bárki végignézheti, ahogy kurvák és ügyfeleik ki-be járnak a szemközti házban (húsz percre saccoltuk az átlag bentlétet...). Mango-országban vásárolni nagyon jól lehet, minden sarkon van egy Zara, Sfera, Mango persze, Camper vagy El Corte Inglés. Sajnos kisebb, izgi üzletet nem találtunk túl sokat, és grafika-design vonalon sem erős a város (még a Sir Norman Foster által a feleségének tervezett Ivory könyvesbolttól sem voltunk beájulva, bár tagadhatatlanul volt választék fotós és építészeti könyvekből). A kortárs dolgok valahogy elbújtak előlünk (persze lehet, hogy érdemes lett volna a külvárosban is körülnéznünk), a rozsdás-függőkertes Caixa Forum volt az egyetlen hely, ahol a jövőben éreztük magunkat (építészet: Herzog & de Meuron, függőleges kert:Patrick Blanc) . Építészetileg a többi rész a középkori sikátorocskák, a húszas-harmincas évek boulevardjainak és felhőkarcolóinak, valamint a hetvenes-nyolcvanas évek brutalista stílusának bizarr és abszolút átgondolatlanul egymás mellé helyezett keveréke - ami azért valljuk be, érdekes, de szépnek nem nevezném:) Bulizni is extra jól lehet: Sangria-ország fővárosában van egy La Latina nevű negyed, ahol 4-5 utcán és téren folyamatos a pörgés. Kis bárok, éttermek, kocsmák egymás mellett, mindegyikből szó szerint kifolynak az emberek, és hihetetlen jó hangulat van (szombaton pláne, de legnagyobb döbbenetünkre vasárnap sem voltak kevesebben, főleg helyiek). Szoci-országban komolyan veszik önmagukat: május elsején nem nyithattak ki még a nagy boltok sem (helyette elmentek mind tüntetni). Pösze-országban gyakorlatilag senki nem beszél angolul, beleértve a szállodai személyzetet és a pincéreket is. Angol nyelvű étlapot csak az ordítóan turistás helyen adnak, úgyhogy bár az olasztudásom többnyire átsegített bennünket a nehézségeken, bizony a tapas-bárokban értek bennünket meglepetések, amikor kihozták, amire ráböktünk... még a reggeliztető asszonynak is kihívást okozott a "onehundred-sixteen" szóösszetétel (azért a "one-one-six" kombinációval már elboldogult). Egyszóval jó kis hely ez, nagyon örülök, hogy láttam, tényleg, de a Madrid vs. Barcelona vitában egyértelműen maradok az utóbbi pártján. Képek: folyt. köv...