Volt egyszer, hol nem volt, állt egy villa a Hunyadi János úton, éppen ott, ahol az utca a Dísz térbe torkollik a Várban. A villát nem más tervezte, mint maga Ybl Miklós, mégpedig egy gazdag gróf felkérésére, aki akkoriban miniszterelnök és/vagy pénzügyminiszter volt. Az épület minden akkori jóval fel volt szerelve: volt benne angolvécé, zuhanyzó és központi fűtés, a kilátása pedig alighanem a legszebb volt Budapesten. Nemsokára mégis eladták, mégpedig báró Hatvanynak, aki a város egyik legpazarabb helyévé tette a Villát. A fantasztikus épület falait Manet, Renoir, Cezanne, Picasso, Csontváry és még sok-sok más akkori nagyság festményei díszítették, a szalonban pedig Bartók Béla is adott zongorakoncertet - Thomas Mann-nak.
Aztán persze jött a háború, az épület a földdel vált egyenlővé, a kommunizmusban pedig nem is gondolt rá senki, hogy egy ilyen burzsoá jelképet újjáépítsen.
Aztán hogy, hogy nem, a telket megvásárolta egy fiatalember. Megismerte a Villa történetét, és úgy döntött: eredeti szépségében állítja helyre. A munka rengeteg pénzt és időt vitt el, de 15 év után végre elkészült az épület. Boti (mert így hívják a fiatalembert) nem bízott semmit a véletlenre, és nem sietett sehová. A telek alatt feltárt bástyamaradványokon évekig dolgoztak a régészek. Még egy szerencsétlen Kőmíves Kelemennét is találtak (állítólag a késő középkorban erősen hittek abban, hogy a befalazott emberáldozat megvédi a falat a leomlástól). Felkért egy szupersztár építészt, hogy felügyelje a munkát – nem kisebb nagyságot, mint Tadao Ando. Felkért egy belsőépítész szupersztárt – Ilse Crawfordot , aki előtt én konkrétan leborulok – hogy álmodja meg a belső tereket. Ha elkészül, a Villa világszenzáció lesz. Egy olyan négyszintes épület, amelyben lesz étterem, pezsgőbár, minden akusztikai finomsággal felszerelt koncertterem és galéria. Boti szeretné, ha a Villa szellemisége a 21. század elvárásainak megfelelő, minden luxussal felszerelt, minden részletében átgondolt és kidolgozott, világszínvonalú hely lenne. Szerintem az is lesz – ha minden igaz, egy-két éven belül.
A munka még tart, de egy-egy special occasion alkalmából megnyílik a villa a kiválasztottak előtt. Tadao Ando előadása után a második ilyen alkalom Simon de Pury előadása volt – ő a nemzetközi műkereskedelem egyik legnagyobb alakja. Mintegy háromnegyed órát mesélt nekünk az aukciók, gyűjtemények, műkincsek kulisszatitkairól (nagyon kemény volt: mindezt kb egyetlen levegővétellel, mint egy vásári kikiáltó, vagy – mai kifejezéssel – betelefonálós műsor vezetője).
Mi igazi VIP-k vagyunk, legalábbis Boti számára (Dávid tervezte a weboldalat és az arculat egy részét), úgyhogy ott lehettünk:)))
A Villa egyik legnagyobb különlegessége a mozgó fal: mivel az épület külsőleg teljesen az eredeti Ybl-arculatot tükrözi, de a pazar kilátásról nem akart Boti lemondani, olyan harmonikafalakat tervezett, melyek gombnyomásra szétnyílnak, és láttatni engedik Budapestet a Halászbástyától az egész pesti parton és a Dunán át a Gellérthegyig. Az utolsó képen jól látszanak a harmonikaszerkezetek a falon, a Lánchídas kép pedig bentről készült, a harmonikák nyitott állapotában. DÖB-BE-NE-TES ÉL-MÉNY.
Mon cher Matthieu, this is your next Hungarian lesson. In case you wouldn't understand everything, read the English version of the Villa description here.