tizenkét lakásos társasházunkban egyszerre ÖT lakásban folyik felújítás (asszem ebből négyben egyetlen cső a ludas, az ötödik pedig a húgomé, úgyhogy szavam sem lehet). ha már lúd (még egy lúd!), legyen kövér alapon a közös képviselő kizavarta az alvállalkozóját, hogy kezdje el végre a két éve húzódó erkély-renoválási munkálatokat. mindez azzal jár, hogy reggel hét és nyolc között négy-öt melósbrigád üdvözli egymást dübörögve és ordibálva a lépcsőházban, majd amikor a munkaidejük elkezdődik, pontban nyolckor, kollektíve leülnek a lépcsőkre és röhögve reggelizni kezdenek.
tegnap este ez a látvány fogadott, amikor hazaértem, az erkélyen. mert ugyan én nem engedtem be őket a lakásomba, ők bemásztak az alpinistafelszerelésükkel (és itt a "ha kirúgják az ajtón, bemászik az ablakon" közhely is új értelmet nyer).
