A végére hagytam a kedvencemet: kapucsengők Firenzéből. Értelemszerűen csak egy pár darab, amibe néhány óra sétálás alatt belebotlottunk, és még mennyi lehet! Imádom őket, olyan szépek, és olyan megnyugtató arra gondolni, hogy vannak emberek, akiknek egyáltalán nem mindegy, hogyan írják ki a nevüket a kapujuk mellé. Vagy legalábbis voltak ilyen emberek, ki tudja persze, ma milyen kapucsengőket csinálnak Olaszországban.
Ezzel itt a vége, fuss el véle, Firenzéből visszamentünk Bolognába, aztán hazajöttünk. Már most visszamennék. Ponzára, Bolognába, Firenzébe, de akár arra a nyolcórás vonatútra is.
