Tudom, hogy a kisebbséghez tartozom, de én rajongok Milánóért, és már 2009 óta nem voltam ott (korábban legalább tizenötször). Milánóban tartják a világ legnagyobb bútorvásárát, az iSaloni-t, amihez az évek során több száz esemény csatlakozott városszerte. Utóbbiakat egyszerűen FuoriSalone (Salone-n kívüli) eseményeknek hívják, és több központjuk is van. Csak hogy legyen némi elképzelésetek a volumenről, elárulom, hogy a Mazda nagyon nagylelkű meghívására négy estét és három teljes napot töltöttem Milánóban, mindhárom teljes nap során reggeltől estig gyalogoltam sportcipőben, és így tudtam megnézni a vásár területének kb. 1/8 részét (nagyon célirányosan, az engem érdeklő márkák standjait érintve csak), valamint a városbeli események engem érdeklő részének kb. 2/3-át. Ami azt jelenti, hogy ha az ember végig, mind a 7 napig ott van, amíg ez az egész őrület tart, és reggeltől estig gyalogol, akkor is képtelenség mindent megnézni, ami történik... és egyesek esténként még buliznak is! Szóval nagyon fel vagyok töltödve vizuálisan, de azért mégis van hiányérzetem... egyrészt, mert nagyon sajnálom, hogy egy-két helyszín kimaradt (pedig higgyétek el, nagyon sokat tudok menni egy nap alatt, de egyszerűen nem volt lehetséges több), másrészt mert elmaradt idén a katarzis. Valahogy öt-tíz évvel ezelőtt minden nagyobb, látványosabb, újszerűbb, eredetibb volt - vagy csak annak tűnt. Mindenesetre idén (is) a technológiai újítások uralják a bútorpiacot, valamint a styling. Utóbbi alatt pedig azt értem, hogy szép és láthatóan nagyon sok pénzbe került a stand, minden réz-rózsaszín, marsala (brrr), petrolkék, fakó mentazöld, de a termékek maguk nem annyira látványosak. Scenography steals the show... és ez alól idén sem a Moroso, sem Tom Dixon, sem más cég nem volt kivétel.
De jöjjön most ez a nagyon szép város, és aztán majd szép sorban a sok-sok designbútor!
