A Síp utca története sokban hasonlít a Kazinczyéhoz: zsákutcaként indult, később pedig főként a zsidó közéletben játszott fontos szerepet (ma is itt találhatók a Hitközség irodái). Már az 1700-as évek közepén létezett, előbb az itteni Vademberhez fogadó után Wildmann utcának, majd az itt lakó Pfeifer család (=sípos) után nevezték el. 1874, az utcanevek általános magyarítása után lett Síp a neve. Még dohánygyár is volt benne (1944-ben érte bombatalálat), helyén modern irodaház áll. Az utca egészének építészete – csakúgy, mint a Kazinczy utcáé – kifejezetten eklektikus: a neobarokktól a neoreneszánszon át a klasszicistáig, a brutalistától a szecessziósig minden stílus megtalálható benne, ami csak 1850-2000 között létezett. Most sétálóutcává alakítják, de azért bőven van még mit csinálni itt (is). Számomra a legérdekesebb a 17. számú ház, és a 15-ön látható, a betűtípus alapján háború előtti feliratok (első kép és a vége felé): "uradalmi faj" (-borok), "kisüsti", "Dreher". Mint innen megtudtam, a helyen kb. a háború végéig működött kocsma, a feliratok tehát tényleg legalább 60-70 éve fakulnak a Síp utcában. Hasonlóan sok évtizedes az Árkád Bazár Síp utcai homlokzatán látható "Helios Könyvnyomda" felirat nyoma (a csatornafedél alatti képen): a fellelhető adatok szerint a nyomdát is birtokló Helios Sajtóvállalat ugyanis 1930-ban olvadt be a Stádium Sajtóvállalatba, mely 1944-es megszüntetéséig meghatározó szerepet játszott a jobboldali eszmék népszerűsítésében Magyarországon.