Aki azt hiszi, hogy Steve Jobsnak köszönhetjük az első olyan hordozható technikai eszközöket, amelyek vonzóak, divatosak és státusszimbólumként is működnek, téved. Már a hatvanas években nagyon menő volt villogni a legújabb technológiai csodákkal, hiszen ekkoriban lettek a miniatürizálásnak köszönhetően egyre kisebbek a hordozható tv- és rádiókészülékek. A Brionvega Algol tv-je 1965-ben vált instant bestsellerré, az Ericofon telefon áramvonalas testét számtalan filmben szorongatták, a TS-502 rádió pedig minden agglegénylakás elengedhetetlen kelléke volt (amíg el nem avult). A fentiek ma mind a vágy tárgyai a designrajongók körében, de egyik sem annyira tanulságos darab, mint a Valentine írógép.
Ettore Sottsass, akiről volt már szó (és lesz is), és aki a 20. század második felének egyik legfontosabb alkotója volt, 1969-ben tervezte ezt az írógépet Perry Kinggel közösen az Olivetti számára. Az ötvenes-hatvanas évek gazdasági boomjában Olaszország valóban a dolce vita világa volt: pörgött a kereskedelem, beindult a tömegturizmus, az ipar ontotta magából az új anyagokat. A Valentine titka épp ebben rejlik: technikai újításai (elsősorban az, hogy a hordozásához szükséges fül a készüléken található, melyre csak egy kis "tokot" kell felhúzni, és ezáltal nincs szükség külön bőröndre hozzá) eltörpülnek a tény mellett, hogy egy olcsó és jól formázható új műanyagból: ABS-ből gyártották – ezáltal pedig áramvonalas, a többi hordozható írógéphez képest nagyon könnyű, és abszolút megfizethető termék lett belőle.
Az, hogy még divatos kiegészítővé, státusszimbólummá is vált, már a designerek zsenialitásának köszönhető: ők adták rá azt az élénkpiros színt, mely kultikus pop-art darabbá és kívánatossá tette a terméket. A Valentine ma már egyértelműen a 20. század egyik legfontosabb designtárgya, múzeumok kincse, gyűjtők vágya. Ki tudja, mi lett volna, ha Steve Jobs és Jonathan Ive (az Apple vezető tervezője) inkább Sottsasst tekinti követendő példának, és nem a letisztult, józan, szikár Dieter Rams - féle Braun-esztétikát – de ez már egy másik (műv)történet.
képek: MOMA
