Gio Ponti volt az egyik utolsó polihisztor. Az előző század elején született és 1979-ben halt meg. A kettő között megalapította a mai napig meghatározó Domus folyóiratot, megtervezte a 2. világháború utáni újjáépítés és az olasz design szimbólumává vált Superleggera széket, megalkotta a modern Milánó landmarkjává lett Pirelli-tornyot, emellett pedig számtalan bútor, használati tárgy, épület, több magazin és könyv tervét skiccelte fel. Döbbenetes munkabírással és szervezőkészséggel áldotta meg az ég: ő hozta létre a ma a világ legfontosabb designbútor-vásárának számító iSaloni elődjét, a Triennálé kiállítást, tervezett kosztümöt és díszletet a Scala-nak, áttört homlokzatú templommal ajándékozta meg a tarantóiakat (egyszerre ünnepelve a vasbetonban rejlő lehetőségeket és hozva közelebb az eget a földhöz), és létrehozta a világ legszebb szállodáját, személyes kedvencemet, a Parco dei Principit. Rajongott a gyémánt-formáért, ezt tartotta a legtökéletesebb konstrukciónak - használta kis léptékekben (pl. a csempéin) és nagyban (alaprajzokon, homlokzatokon). Tervezett textilt, tányért, kilincset, írt verseket, készített szobrokat... mindenben maradandót alkotott. Több könyv is megjelent a mesterről, de ez a puha borítójú a kedvencem, mert semmit nem akar hozzátenni ehhez a zseniális életműhöz.

Fogadjátok meg a Maestro tanácsát (ami egyben leghíresebb írásának címe is): Amate l'architettura - szeressétek az építészetet.