A Juci világa egy rovat volt amit egy designmagazinban vezettem. De mivel Juci világa több, mint némi designbútor kéthavonta, létrehoztam ezt a blogot, hogy láthassátok, merre jártam és mi tetszett nekem. Ma már nem írok újságot, így kevesebb a designbútor, a puccos parti és a menő étterem a blogomon, de még most is igaz: You Can Find Inspiration in Anything. And if You Can't, Look Again (Paul Smith). Osvárt Judit

Követhetsz itt is:

Follow Me on Pinterest

És itt is:

Instagram

Három történet a nyelvről

2010.08.09. 13:27 | juc | 1 komment

Legtöbben nem is veszünk róla tudomást, hogy mekkora kegy a nyelv, amelyen gondolkozunk és kommunikálunk. Annak illusztrálására, hogy mennyire nem magától értetődő dolog ez, és mennyire izgalmas tudományág a nyelvészet, de még inkább a nyelv és a gondolat összefüggéseit vizsgáló pszicholingvisztika, olvassatok el három érdekes történetet.

1. Dan Everett nyelvészprofesszor évek óta a dél-amerikai dzsungelben él, egy ott élő törzset tanulmányoz. A pirahák ugyanis, akik testi fejlettségüket tekintve homo sapiensek:), igen sajátos rendszerben élnek: nem ismerik az elvont fogalmakat. A számrendszerből csak az "egy", "kettő" és "sok" mennyiségeket használják. Nem értik a "tegnap" és a "holnap" jelentését. Nem használnak igeidőket, nincs különbség abban, hogy "vadásztam", "vadászni fogok", "vadászok". Nem alkotnak összetett mondatokat, tehát pl. az, hogy "az ember halászik" és hogy "az embernek kenuja van" az nem áll össze úgy, hogy "az ember, akinek kenuja van, halászik". Minden értelemben a pillanatnak élnek, és egyáltalán nem érdekli őket a civilizáció. A történelmen és időn kívül léteznek, és jókat röhögnek Dan Everetten, aki gyakorlatilag odaköltözött közéjük. Ma egyébként a Világ Őslakosainak Világnapja van, úgyhogy éljenek a pirahák! (Dan Everettről és munkásságáról itt lehet többet megtudni.)

2. Volt egyszer egy Helen Keller nevű kislány, aki másfél éves korában agyhártyagyulladást kapott. Elvesztette a hallását és a látását is, így a következő néhány évet totális elszigeteltségben élte le, semmiféle kapcsolata nem volt a külvilággal. Hatéves korában nevelőnőt fogadtak mellé, egy Anne Sullivan nevű hölgyet. Sullivan előbb egy sajátos, tapintáson alapuló jelrendszerre tanította meg a gyereket, később a braille-írás olvasására is, sőt: a hangszál és az ajkak tapintásával Helen Keller beszélni is megtanult. Író és aktivista lett belőle, rengeteget utazott, kiállt a női egyenjogúság mellett és a háború ellen, szóval páratlan fejlődést hajtott végre annak ellenére, hogy egész életében nem hallott és nem látott. Kettőjük 49 évig, Sullivan haláláig tartó kapcsolatáról, történetükről film is készült: a The Miracle Worker annyira döbbenetes, hogy mind a tanárnőt alakító Anne Bancroft, mind a kislányt játszó Patty Duke Oscar-díjat kapott alakításáért (én kapcsolgatás közben futottam bele a legmegrázóbb jelenetbe, és napokig nem tudtam szabadulni tőle. Helen Keller némely írását amúgy magyarul is kiadták. Itt lehet többet olvasni róla, és itt a tanítójáról.)

3. Nem mindenki ilyen szerencsés - Genie, a leghíresebb farkasgyerek például. Genie-t másfél éves korában az apja bezárta egy szobába. Enni adtak neki (bébiételeket), de napközben egy bilihez, éjszakára pedig egy hálózsákba volt kötözve, és apja szigorúan megtiltotta mindenkinek, hogy szóljanak hozzá. Amikor az anyja végre összeszedte magát és a gyerekeivel együtt elhagyta a férjét, Genie már 13 éves volt. Egy szociális munkásnak tűnt fel, hogy a testileg egy hatéves, szellemileg pedig egy egyéves gyermek fejlettségi szintjén lévő kislány a papírjai szerint már pubertáskorú.... Genie nem beszélt, csak nyöszörgött, alig bírt egyenesen állni, nemhogy járni. Állandóan köpködött, szaglászott és karmolt, nem tudta, hogy kell rágni, folyt a nyála. Esete nagy nyilvánosságot kapott, így igen intenzíven kezdtek foglalkozni vele, főként azért, mert a történelem kevés olyan embert ismer, aki ennyire elszigetelten töltötte volna a gyermekkorát (további híres esetek itt). Szegény kísérleti nyúl Genie hamarosan szobatiszta lett, majd néhány szó erejéig beszélni is megtanult, de kétszavas mondatoknál bonyolultabb konstrukciók létrehozására sosem vált képessé – a kutatók szerint az agya ehhez már túl "öreg" volt. Miután a fejlesztésére szánt programot leállították, Genie egyik szociális otthonból a másikba került. Az egyik helyen úgy megfenyítették, hogy úgy döntött, nem beszél többé, és fokozatosan visszasüppedt korábbi szellemi szintjére. Genie-t végül szeretetotthonba dugták, és valószínűleg még ma is él, hiszen még mindig csak 53 éves. Itt és itt lehet többet olvasni szomorú történetéről. 

Beszéljetek, írjatok, gondolkozzatok!

A bejegyzés trackback címe:

https://jucjucjuc.blog.hu/api/trackback/id/tr472209470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sooskaa 2010.08.09. 22:05:50

juc, milyen szépek ezek!!!!
süti beállítások módosítása