A Paris, Texas egy Wim Wenders film címe, és egy kávézóé is a Ráday utcában. Én azért szeretem (mármint a helyet, nem a filmet), mert konkrétan olyan, mintha valakinek a nappalijában ülnél: régi bútorok, képek a falon... A falikarok pl ugyanazok, amiket anya örökölt a nagymamájától (amúgy ugyanebből a sorozatból származik a szemközti irodánk csillárja is). Jó fíling.
