1. Az Amazon elkezdett valódi, nem-virtuális boltokat nyitni. Először furának hangzik, de valójában elég okos húzás, mert egyrészt így olyan rétegeket is megtalálhat, akik egyébként még mindig vonakodnak az online rendeléstől, másrészt az online szerzett adatokat és infókat is felhasználják a boltok berendezéséhez és a készlet összeállításához: csak olyan könyveket kínálnak, amelyek online bestsellerek, vagy akár abban az adott városban jobban fogynak online, és hát ezzel természetesen tovább lehet növelni, optimalizálni az eladásokat, vagyis hogy egy-egy betérő vásárló mekkora kosárértéket produkál. Érdekesség például, hogy az összes könyv címlapjával előre szerepel (tehát nem a gerincüket látja a vásárló), ami – ahogy az a többféle termékkihelyezés (gerinccel, címlappal, ezek keveréke stb.) tesztelése során kiderült – nagyban megnöveli a vásárlások értékét. Persze mindez még mindig nem indokolja, hogy mi szüksége van az Amazonnak offline boltokra... de ebben a cikkben van egy érdekes fejtegetés arról, miért is nyomja őket a cég. Ajjaj, remélhetőleg idáig sosem jut el egy offline Amazon sem, mert akkor csődbe megyek:)
2. Ahogy a divat (is) egyre inkább az önkifejezésről szól, és ahogy a fiatalok egy része elfordul a nagy áruházláncoktól (aggodalomra semmi ok, még mindig a Zara tulajdonosa a leggazdagabb ember a világon, és az is marad), egyre több független divatmárka jön létre, és egyre több olyan kreatív, aki maga is nehezen definiálja a szerepét. A Business of Fashion szuper cikke arról szól, hogy a frissen diplomázott, digitális bennszülött, brit divattervezők merre keresik és találják meg a saját útjukat – legtöbben nemcsak a tervezésben, hanem stylingban, képzőművészetben, egyedi projektekben. Ez persze nem új, mert a pályakezdők eddig is mindent elvállaltak annak érdekében, hogy fizetni tudják az albérletet, a különbség az, hogy ez ma már tudatos stratégiaként is megjelenik. Szintén érdemes megfigyelni a cikkben említett tervezők munkásságának tanulmányozása során – mert ugye mondanom sem kell, hogy érdemes rájuk keresni a neten –, hogy a polgárpukkasztás és a szenvedek-hogy-újat-találjak-ki attitűd még mindig képes olyan új és kreatív megoldásokat eredményezni, amelyeket tényleg nem láttunk korábban (nem kis részben az új anyagoknak és gyártási eljárásoknak köszönhetően), ez engem mindig nagyon megnyugtat és örömmel tölt el. A harmadik megjegyzésem pedig, hogy mekkora divat a divatban (is) a kollázs: a különböző korok, stílusok, anyagok, minták minél merészebb keverése. Köszönöm, hogy elmondhattam, most már olvassátok el:) ui: személyes kedvencem Luke Brooks egy korábbi kollekciója, melyben régi angol sírköveket kopírozott át papírruhákra zsírkrétával. Morbid, de mennyire gyönyörű, még úgy is, hogy ha az ember nem tudja, hogy sírkövek, akkor is elképesztően szépnek látja (legalábbis én, de én szinte mindent szépnek látok, ami fekete-fehér, és ilyen egyértelműen utal a kézi rajzra).
3. Mik vannak! Színváltós-árnyalatos filcek... lenyűgöző, kipróbálnám!
