:::Juci világa:::

A Metszéspontok kiállításhoz egy debreceni minitárlat is kapcsolódott, mely önállóan is értelmezhető, mégis a pesti nagykiállításnak egy kiegészítése. A tematika igen speciális: a test, a természet, az élet határait járja körül. Van itt mesterséges hús és leselejtezett bundából készült fotel, ehető étkészlet és lószőr táska... szintén november 3-ig, a Modemben, letölthető katalógus itt!

Az egész fesztivál mottójának a Metszéspontokat választottuk - hogy miért, azt elolvashatjátok a weboldalon - , ez lett a címe a Design Terminálban jövő vasárnapig látható kiállításunknak is. Nagyon-nagyon kísérleti, érdekes anyag, különleges tárgyakkal, sok-sok kérdésfelvetéssel. Van itt gyűrű, amit a partnered csontszövetéből növesztenek, intarziás gördeszka, zoknikötő szélkerék, viasz csészék... nézzétek meg, érdemes, ha pedig nem juttok el odáig, akkor itt a letölthető katalógus!

Emlékeztek még Nagy Imrére és az ő állandó virág kiállítására? Én a mai napig mindig elolvasom a feliratot, ha arra járok - ha már egyszer annyi évet kibírt... és nézzétek, milyen kincset találtam a Csomagoljam? kiállításon... bárcsak csinálhatnánk ebből az anyagból egy másik kiállítást, egy csodálatos katalógussal! :(

Amint felértünk a lépcsőn és megláttam az első kiállított tárgyakat a Kiscelli Csomagoljam? c. kiállításán, egyetlen kérdés merült fel bennem, és aztán ugyanaz újra és újra: miért, miért, miért nem jöttem el ezt korábban megnézni? És miért nem jöttem el újra? És miért nem ajánlottam nektek? Hiszen tudtam, hogy lesz, tudtam, hogy jó, tudtam, hogy papírokról szól, tudtam, hogy sok csokipapírt is bemutat, tudtam, hogy Dávid munkái (Villa Bagatelle és Brót pékség csomagolóanyagok) is kint vannak... miért? Nincs mentség, sajnálom - remélem, máshol korábban olvastatok róla és megnéztétek... én legszívesebben beköltöztem volna.

Kis infó Dani tollából klaviatúrájából itt, egy másik szösszenet itt, sajnos katalógusa nincs, és a képeim közel sem tudják átadni azt a sok mindent, amit láttam - kezdve a papírfalakba vájt lyukakon át megtekinthető muzeális értékektől (az utolsó két képeken) a régi papírzacskókig, bonbonosdobozokig, esernyőtokokig, az ötletes és olcsó installációig... imádtam. :(

Itt is csak sötétben voltam eddig.... szégyen, gyalázat, csak divatbemutatókon és más hasonlókon. Pedig milyen szép ez a Kiscelli! Máskor is jövök és megnézem az egészet!

Ha nem jelenik meg a videó (nekem pl. nem), akkor az MTV videótárban lehet megnézni!

Ahhoz képest, hogy az irodánkhoz és a lakásunkhoz is közel esik, én bizony szégyenszemre még csak a város felőli oldalát láttam közelről a Bálnának - eddig. Ezért a Budapest-modell szemrevételezése előtt egy kicsit körbejártam (egyébként nekem kifejezetten tetszik, mint épület), és nagyon bejött, amit láttam körülötte - a kellemes sétány, a bicikliút, a kávézó... pont, mint Európában! :) Odabent persze majd meglátjuk, egyelőre építési terület.

Nem hord piros bőrkabátot, gyöngysort, vagy pink öltönyt, nem ugrál a színpadon, nem egy nőcsábász, nem hangos, nem feltűnő - nem igazi sztárdesigner. De nem is baj. Michele De Lucchi a 20. század egyik legfontosabb formatervezője, egy igazi élő legenda, az imádott Tolomeo lámpám tervezője. Egy rendkívüli ember, kedves, nagy tudású, kiváló előadó, jó tanár, akinek könnybe lábadt a szeme, amikor mesteréről és mentoráról: Ettore Sottsass-ról beszélt. Óriási megtiszteltetés, hogy Michele De Lucchi társaságában tölthettem 8 egész órát. Csak annyit mondok róla, hogy amikor megemlítettem neki, hogy hódolatom tárgyából: a Tolomeo-ból mi is rendelkezünk otthon példánnyal, a legnagyobbak szerénységével és alázatával csak annyit mondott: grazie.