Firenzébe csak átugrottunk Bolognából egyik nap. A Frecciarossa vonatokkal 35 perc az út, nagyon modern, nagyon gyors – egyetlen hátránya, hogy semmit sem látsz, mert a vonat gyakorlatilag végig alagútban megy. (Nem is olcsó, de nagyon szerettük volna kipróbálni, illetve egy ilyen egynapos kirándulásnál azért nem árt, ha gyorsan ott van az ember. Így reggel 8-kor keltünk, és fél tízkor már bámultuk a dómot.)
Firenze sokkal nagyobb, mint Bologna, és sokkal komplexebb építészetileg is. Sajnos nekem nagyon megnehezítette a műélvezetet a rengeteg turista, amire ugyan fel voltunk készülve lelkileg, de mégis elszomorított látni, hogy mindenki csak a saját jelenlétét van dokumentálni van ott, és nem örülni a szépnek. Firenze is kicsit olyan lett, mint egy díszlet, bár szerencsére kevésbé, mint Róma vagy Velence. Nagyon sok a fegyveres rendőr is, gondolom a terrorfenyegetettség miatt – ez sem volt megnyugtató.
A dóm mindenesetre lenyűgöző, ezek a színek, és hogy mindezt hány száz éve, hány ezren csinálták a kezükkel... csodaszép, tényleg. Szép az egész város, tele szép részletekkel, mondanom sem kell, de ha választani kell, Milánó, Nápoly vagy Bologna nekem jobban tetszik.
