A Juci világa egy rovat volt amit egy designmagazinban vezettem. De mivel Juci világa több, mint némi designbútor kéthavonta, létrehoztam ezt a blogot, hogy láthassátok, merre jártam és mi tetszett nekem. Ma már nem írok újságot, így kevesebb a designbútor, a puccos parti és a menő étterem a blogomon, de még most is igaz: You Can Find Inspiration in Anything. And if You Can't, Look Again (Paul Smith). Osvárt Judit

Követhetsz itt is:

Follow Me on Pinterest

És itt is:

Instagram

Nápoly

2016.08.22. 16:49 | juc | 1 komment

Nápolyban eddig csak egyszer jártam, kb. 1998-ban, és nem igazán tetszett, bár hozzá kell tenni, hogy vasárnap volt aznap és vasárnap Olaszországban a fű sem nő (pláne nyáron). Az utcák kihaltak és nagyon szemetesek voltak, a belváros sikátoros, lepattant, dohos, a kevés látható ember sem volt túl bizalomgerjesztő (amint azóta megtanultam, a budapesti 4-6 villamos vasárnapi utazói sem épp úri közönség, ugye). Nem volt mit nézni, nem volt mit csinálni, a kocsit egy félszemű koldusra kellett bízni, szóval az egész nem volt túl bizalomgerjesztő, ráadásul még élénken éltek bennem a kéttannyelvű gimiben Nápoly nem létező közbiztonságáról szóló sztorik.

Azóta persze jártam itt-ott, és ma már azt gondolom, hogy a bizonytalanságérzetünket a felkészülés és az utazási rutin hiánya okozta. Most már egyikről sem beszélhetünk, ennek megfelelően Nápoly ezúttal egészen más élmény volt, és igen: pozitív élmény.

Nápoly még mindig lepattant, sikátoros, dohos. A helyi dialektust felsőfokú nyelvvizsga ide, olasz bölcsész diploma oda, egyszerűen nem értettem, bár egy idő után elkezdtem törvényszerűségeket felfedezni benne. Nincs mit nézni, nem nagyon van mit csinálni, és mégis: Nápoly nagyon jó hely! Mert Nápoly ellenáll. Még mindig olyan, mint a képeslapokon: a sikátorok között ruhákat lóbál a szél, mindenki robogóval jár, mindenki pizzát eszik (nem lehet mást enni!), minden valahogy koszos. Viszont nincs minden sarkon McDonalds, Starbucks, H&M és Zara. Nincsenek szájtáti turistahordák (csak a kikötőben, mert onnan mennek Caprira). Nincsenek a legvéksőkig kiszipolyozott turistalátványosságok – legalábbis a belvárosban, mert az elegánsabb részeken azért ezek mind biztosan vannak. Az emberek kedvesek, mosolyognak, érdeklődnek, mesélnek a házaik történetéről, pedig nem akarnak eladni neked semmit, és nagyon jókedvűek. A gyerekek is motoroznak, száll a mosott ruha, minden sarkon vár egy kis oltár, százmillió gyönyörű felirat, régi ajtó, templom, utcanévtábla, a kikötő mellett fürdenek és horgásznak, sok a graffiti, mindenki hangos, a királyi palotánál lenyűgöz a barokk pompa méret- és díszítéstobzódása, miközben a sikátorokban sétálva karnyújtásnyira ebédelnek tőled a szuterénlakások lakói (na jó, az nem túl kellemes élmény, és nem is túl biztonságos arra nézelődni).

Szóval Nápoly jó, hiteles, valóságos, inspiráló. És nagyon jó a pizza. De ezt majd később kifejtem. :)

n1.jpg

n10.jpg

n45.jpg

n50.jpg

n46.jpg

n44.jpg

n2.jpg

n5.jpg

n3.jpg

n7.jpg

n4.jpg

n43.jpg

n8.jpg

n11.jpg

n17.jpg

n42.jpg

n14.jpg

n12.jpg

n15.jpg

n16.jpg

n18.jpg

n41.jpg

n13.jpg

n21.jpg

n22.jpg

n19.jpg

n40.jpg

n38.jpg

n24.jpg

n35_1.jpg

n33.jpg

n31.jpg

n25.jpg

n26.jpg

n28.jpg

n30.jpg

n36.jpg

n27.jpg

n29.jpg

n37.jpg

n_utolso.jpg

Mentés

Mentés

A bejegyzés trackback címe:

https://jucjucjuc.blog.hu/api/trackback/id/tr7510628152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kishölgy 2016.08.24. 10:36:43

Csodás nyaralás lehetett, nekem mindig Napolitudine-m támad, ha csak képeket látok róla! <3