A Juci világa egy rovat volt amit egy designmagazinban vezettem. De mivel Juci világa több, mint némi designbútor kéthavonta, létrehoztam ezt a blogot, hogy láthassátok, merre jártam és mi tetszett nekem. Ma már nem írok újságot, így kevesebb a designbútor, a puccos parti és a menő étterem a blogomon, de még most is igaz: You Can Find Inspiration in Anything. And if You Can't, Look Again (Paul Smith). Osvárt Judit

Követhetsz itt is:

Follow Me on Pinterest

És itt is:

Instagram

Hazard

2015.09.20. 17:56 | juc | Szólj hozzá!

Hát ez sem most volt... Nem egy zene- vagy kliptörténeti alapdarab, de valahogy sokszor eszembe jut, és most rájöttem, miért – valószínűleg azért, amiért legsokkolóbb filmélményem, a hetekig rémálmokat okozó The Thing  (mentségemre szóljon, tíz évesen láttam): nincs egyértelmű feloldás vagy megnyugtató végkifejlet. Örülök, hogy utánanéztem ennek, mert rájöttem, hogy nemcsak én nem vagyok képes rájönni, ki ölte meg Mary-t – hosszú-hosszú blogbejegyzések taglalják a lehetséges verziókat (itt és itt és itt). A klip akkortájt jött ki, amikor az FBI nyíltan kezdett beszélni a sorozatgyilkosokról, és hogy mennyi van belőlük – addig csak kb. Ted Bundy-t és Sam Fiát ismerte a közvélemény, aztán hirtelen megjelent A bárányok hallgatnak, majd az Elemi ösztön, végül a Hetedik, és azóta mást se látunk a moziban, mint aberráltnál aberráltabb negatív hősöket. Azt se felejtsük el, hogy ekkoriban mindenkit az érdekelt, ki ölte meg Laura Palmert... So Nineties! (1992, a klip rendezője Michael Haussmann - Madonna: Take a Bow, Justin Timberlake - Sexyback).

A bejegyzés trackback címe:

https://jucjucjuc.blog.hu/api/trackback/id/tr707803898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.