A Juci világa egy rovat volt amit egy designmagazinban vezettem. De mivel Juci világa több, mint némi designbútor kéthavonta, létrehoztam ezt a blogot, hogy láthassátok, merre jártam és mi tetszett nekem. Ma már nem írok újságot, így kevesebb a designbútor, a puccos parti és a menő étterem a blogomon, de még most is igaz: You Can Find Inspiration in Anything. And if You Can't, Look Again (Paul Smith). Osvárt Judit

Követhetsz itt is:

Follow Me on Pinterest

És itt is:

Instagram

Kiállításajánló

2016.08.30. 16:04 | juc | Szólj hozzá!

Ha csak egy kiállítást néztek meg a közeljövőben, akkor ez legyen az!

Zsoltnak nagy rajongója vagyok, legyetek azok ti is!

Czakó Zsolt: A fehértől a feketén át a fehérig / Fotó, videó, intermédia, installáció   Részletek itt!

czako.jpg

Mentés

The Arcs

2016.08.30. 10:45 | juc | Szólj hozzá!

Vikinek köszönjük ezt a Tim Roth hasonmásos, szuper zenét! :*

Nápoly: Da Michele

2016.08.25. 17:02 | juc | Szólj hozzá!

Nápolyban egyetlen biztos pontunk volt: pizzát fogunk enni, mégpedig a legeslegeslegesleghíresebb pizzériában a világon, a Da Michele-ben, ahol állítólag a pizza mint olyan, megszületett, és ahol a legendás pizza íze megint csak állítólag a nápolyi víztől olyan egyedülálló (na, hát ilyenek a nápolyiak).

A Da Michele-ről legendákat hallottunk, és minden, amit hallottunk, igaz.

A következő dolog történik a világ leglegleg pizzériájában.

Odaérsz, áll a tömeg a bejárat előtt az utcán. Időnként kijön egy úriember, és ruhatárjegyeket oszt, majd eltűnik. Időnként újra feltűnik vagy ő vagy valaki más, és számokat üvölt a ruhatárjegyeiről (olaszul). Aki hallja a számát, bemehet. Ha kérdezel, nápolyiul válaszol, nem érted, feladod, és mivel mindenki nyugodt, mi is megnyugszunk, egyszer tényleg mindenki bejut. Nekünk ez a szakasz egy óra húsz percig tartott (délután négykor értünk oda), igen, az utcán állva.

Odabent nagyon jó asztalhoz kerültünk, közvetlenül a pizzagyúró elé (hátizsákos-bőröndös-teleobjektíves japánok a hátsó traktusba, egy lukba kerülnek). Kétféle pizza van: marinara (paradicsomszószos), és mozzarellás, mindkettő 2-2 méretben. Van sör és kóla, műanyag pohárból, a legolcsóbb fehérből, természetesen. Nincs más. Az étterem odabent elég nagy, leülhet 80-100 ember, 1-1 wc van, minősíthetetlen állapotú és több évtizede nem volt felújítva. A pincérek, a pizzasütők, mindenki vidám, nevetnek, beszólnak, egymásnak, a vendégeknek, jókedv van, boldogság, sok vaku villan, a főfőfő pizzasütő bácsi udvarol a hölgyeknek.

A pizza hamar elkészül, tényleg egészen elképesztően vékony és finom, mintha minden íz, amit eddig is ismertél, háromszorosan lenne jelen benne: a paradicsom, a sajt, a fűszerek. Tényleg minden szuperlatívuszt megérdemel, kárpótol a hosszú utcai várakozásért, már értjük, miért áll annyi helyi odakint a sorban (mert többségében helyiek állnak, nem turisták), miért szerepel az Eat Pray Love-ban, miért ajánlja a Michelin Guide. Húsz percig tart az egész csoda, eljövünk, a kasszánál kell, a kijáratban fizetni. 14 euró. A világ legjobb pizzájáért kétszer, két sörért és egy kóláért annyit kell fizetni, amennyit Pesten egy közepes árkategóriájú étteremben kérnek egy darab pizzáért.

Vannak a világon ilyen helyek, amik nagyon régóta családi tulajdonban vannak, és nem is akarnak mások lenni. Nem akarnak még egy helyszínt, vagy még nagyobb éttermet. Nem akarnak puccos bejáratot, menő logót, házhozszállítást, szakácskönyvet, birodalmat, hosszú étlapot, általában,semmin sem akarnak változtatni. Hasonló a Katz's Deli New Yorkban (bár ott azért eggyel már profibbak, ott is ruhatárjeggyel jutsz be és alig párféle kaja van), és másik kedvencünk: az El Xampanyet Barcelonában.

És ez csodálatos.

dami5.jpg

dami1.jpg

dami2.jpg

dami3.jpg

Mentés

Mentés

Mentés

Nápoly

2016.08.22. 16:49 | juc | 1 komment

Nápolyban eddig csak egyszer jártam, kb. 1998-ban, és nem igazán tetszett, bár hozzá kell tenni, hogy vasárnap volt aznap és vasárnap Olaszországban a fű sem nő (pláne nyáron). Az utcák kihaltak és nagyon szemetesek voltak, a belváros sikátoros, lepattant, dohos, a kevés látható ember sem volt túl bizalomgerjesztő (amint azóta megtanultam, a budapesti 4-6 villamos vasárnapi utazói sem épp úri közönség, ugye). Nem volt mit nézni, nem volt mit csinálni, a kocsit egy félszemű koldusra kellett bízni, szóval az egész nem volt túl bizalomgerjesztő, ráadásul még élénken éltek bennem a kéttannyelvű gimiben Nápoly nem létező közbiztonságáról szóló sztorik.

Azóta persze jártam itt-ott, és ma már azt gondolom, hogy a bizonytalanságérzetünket a felkészülés és az utazási rutin hiánya okozta. Most már egyikről sem beszélhetünk, ennek megfelelően Nápoly ezúttal egészen más élmény volt, és igen: pozitív élmény.

Nápoly még mindig lepattant, sikátoros, dohos. A helyi dialektust felsőfokú nyelvvizsga ide, olasz bölcsész diploma oda, egyszerűen nem értettem, bár egy idő után elkezdtem törvényszerűségeket felfedezni benne. Nincs mit nézni, nem nagyon van mit csinálni, és mégis: Nápoly nagyon jó hely! Mert Nápoly ellenáll. Még mindig olyan, mint a képeslapokon: a sikátorok között ruhákat lóbál a szél, mindenki robogóval jár, mindenki pizzát eszik (nem lehet mást enni!), minden valahogy koszos. Viszont nincs minden sarkon McDonalds, Starbucks, H&M és Zara. Nincsenek szájtáti turistahordák (csak a kikötőben, mert onnan mennek Caprira). Nincsenek a legvéksőkig kiszipolyozott turistalátványosságok – legalábbis a belvárosban, mert az elegánsabb részeken azért ezek mind biztosan vannak. Az emberek kedvesek, mosolyognak, érdeklődnek, mesélnek a házaik történetéről, pedig nem akarnak eladni neked semmit, és nagyon jókedvűek. A gyerekek is motoroznak, száll a mosott ruha, minden sarkon vár egy kis oltár, százmillió gyönyörű felirat, régi ajtó, templom, utcanévtábla, a kikötő mellett fürdenek és horgásznak, sok a graffiti, mindenki hangos, a királyi palotánál lenyűgöz a barokk pompa méret- és díszítéstobzódása, miközben a sikátorokban sétálva karnyújtásnyira ebédelnek tőled a szuterénlakások lakói (na jó, az nem túl kellemes élmény, és nem is túl biztonságos arra nézelődni).

Szóval Nápoly jó, hiteles, valóságos, inspiráló. És nagyon jó a pizza. De ezt majd később kifejtem. :)

n1.jpg

n10.jpg

n45.jpg

n50.jpg

n46.jpg

n44.jpg

n2.jpg

n5.jpg

n3.jpg

n7.jpg

n4.jpg

n43.jpg

n8.jpg

n11.jpg

n17.jpg

n42.jpg

n14.jpg

n12.jpg

n15.jpg

n16.jpg

n18.jpg

n41.jpg

n13.jpg

n21.jpg

n22.jpg

n19.jpg

n40.jpg

n38.jpg

n24.jpg

n35_1.jpg

n33.jpg

n31.jpg

n25.jpg

n26.jpg

n28.jpg

n30.jpg

n36.jpg

n27.jpg

n29.jpg

n37.jpg

n_utolso.jpg

Mentés

Mentés

Designers Guild: Jardin des Plantes

2016.08.18. 20:01 | juc | Szólj hozzá!

Csodás újdonságokkal köszönti az őszt a Designers Guild. A márka 2016 őszi-téli kollekcióját a 17. századi felfedezők és botanikusok ihlették, akik a Föld gazdag flóráját és faunáját lélegzetelállító pontossággal, bámulatos színekkel és hatalmas tehetséggel illusztrálták. A Jardin des Plantes kollekció az ő munkásságuk előtt tiszteleg részletgazdag, színpompás virág-, madár- és pillangómintáival, illetve élénk, erőteljes színeivel. A sorozatban – mely ezúttal is több tucat új tapétából, textilből és kiegészítőből áll – a nagymintás, karakteres modellek mellett egyszínű, visszafogott stílusú termékek is megtalálhatók. Már kapható a Hephaistosban!

dg_jardin_des_plantes_06.jpg

dg_jardin_des_plantes_51.jpg

dg_jardin_des_plantes_32.jpg

dg_jardin_des_plantes_31.jpg

dg_jardin_des_plantes_15.jpg

dg_jardin_des_plantes_13.jpg

dg_jardin_des_plantes_18.jpg

dg_jardin_des_plantes_20.jpg

dg_jardin_des_plantes_22.jpg

dg_jardin_des_plantes_39.jpg

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Coming Soon

2016.08.16. 20:57 | juc | Szólj hozzá!

Hamarosan sok poszt jön, ha utolérem magam, addig is instagramon lehet látni pár képet abból, mi minden történt az elmúlt hónapban. Aki nem akarja megnézni az instagramomat, annak csak néhány kulcsszó abból, ami jön: Nápoly! Bologna! Firenze! tenger! Újvidék! köszi a türelmet!

Random

2016.07.27. 15:03 | juc | Szólj hozzá!

ablakok.jpg

ut.jpg

kinai.jpg

padron.jpg

polc.jpg

demoday.jpg

ballagas.jpg

squash.jpg

tanyerok.jpg

tatz.jpg

dhb.jpg

fagyi.jpg

Mentés

Random

2016.07.19. 14:58 | juc | Szólj hozzá!

arnyekok.jpg

auto.jpg

cseszek.jpg

dt.jpg

heph.jpg

janospal.jpg

vb.jpg

ludak.jpg

margithid.jpg

padlo.jpg

torzo.jpg

racs.jpg

pasta.jpg

Mentés

Printa 2.

2016.07.14. 14:55 | juc | Szólj hozzá!

Már lelkendeztem a Printáról, de most is csak azt tenném, mert szerintem nagyon ügyesek! A Design Világnapja alkalmából újságíróknak szerveztünk ott szitázó workshopot. Én még sosem szitáztam (most is csak néztem), szóval nagyon érdekes volt még nekem is:D

pr1.jpg

pr7.jpg

pr5.jpg

pr3.jpg

pr6.jpg

pr2.jpg

Mentés

Random dolgok a netről

2016.07.08. 11:40 | juc | Szólj hozzá!

1. A vallásháború egyik érdekes mellékszála, hogy amikor a reformáció egyre nagyobb teret nyert Európában, a gazdagon díszített katolikus templomok egyszercsak lekopaszodtak – vagy a beijedt egyházi méltóságoknak, vagy a reformáció által ideológiailag alaposan megtámogatott fosztogatóknak köszönhetően. Hogy mennyi csodálatosság veszhetett el, azt hagyjuk is, sokkal érdekesebb, hogy mi történt akkor, amikor az ellenreformációs erőfeszítéseket követően újra megerősödött a katolikus egyház: ott álltak ugyanis pőre falakkal a tomboló barokk kellős közepén! Micsoda szégyen! Mit volt mit tenni, Rómához fordultak segítségért, ahol épp akkortájt fedezték fel a mártírhalált halt, korai keresztények sírjaival teli katakombákat a város alatt. Keresve sem lehetett volna hatásosabb dekorációs elemet találni néhány, a halandóság, múlandóság örök témáját  tökéletesen illusztráló, ráadásul a szent ügyért életüket áldozó keresztények csontvázánál, így aztán nem csoda, hogy jó néhányat szállítottak el közülük a messzi német templomokba – ahol aztán aranymívesek, apácazárdák elhivatott varrónői és más szakemberek vették őket kezelésbe. A végeredmény jó pár száz felöltöztetett, felcicomázott csontváz, drágakövekkel, csodás csipkékkel, ékszerekkel, rómainak hitt stíluselemekkel, lenyűgöző. Néhány közülük még most is látható, például Waldsassenben – kattintás után kissé morbid, de a bámulatos részletgazdagságot hitelesen ábrázoló fotó jön. A Smithsonian cikkéből pedig megismerhető egy úriember is, akinek a történelem eme pici szeglete a kutatási területe. A cikk nagyon-nagyon jó, a fotókat is érdemes végignézni.

2. Jó pár száz évvel később, és pontosan száz évvel ezelőtt volt a Somme-i csata, az Első Világháború (és az egész világtörténelem) egyik legvéresebb ütközete: egymillió ember sérült meg vagy halt meg itt. Angliában egy nagyon egyszerű, nagyon hatásos, és mégsem hatásvadász, brilliáns ötlettel emlékeztek meg a maguk halottairól: fiatal színészeket öltöztettek korabeli egyenruhába, akik az ország számos nagy forgalmú pontján, csendben álldogáltak, vagy a Somme-i csata árkaiban énekelt We Are Here-t énekelték (mi Gondolj, gondolj néha rám-ként ismerjük, egyébként egy régi népdal átköltése). Az érdeklődőknek kártyákat osztottak szét, rajtuk egy-egy, a csatában elesett hősről szóló információkkal (és persze egy hashtaggel). A színészek nem játszottak el semmit, nem adtak elő, egyszerűen jelen voltak – mint a csatában elveszett hősök szellemei. Milyen egyszerű, és mégis milyen szép megemlékezés ez, nagyon megindító szerintem. Egy Jeremy Deller nevű konceptuális művész munkája, már saját wikipédia oldala is van. Fotók, videók és részletek itt.

3. Nagyon szeretem Georgia O'Keefe festményeit! Az élete is egy kész regény. Csak két részlet: a modern fotó egyik atyja: Alfred Stieglitz volt a férje (23 év volt közöttük a korkülönbség), élete utolsó éveit pedig félig vakon, egy nála 58 évvel fiatalabb férfivel élte le, akivel állítólag nem volt közöttük intim kapcsolat, és akitől – mivel már nem látott elég jól a festéshez – már nyolcvanon jóval túl kerámiázni is megtanult... A képei nagyon szuggesztívek: a gigantikus virágok, az újmexikói sivatag, az erős színek, a nőiség sajátos, erős megfogalmazása... munkáiból kiállítás nyílt a Tate Modernben, ha arra jártok, ne szalasszátok el, mert ritka az ilyen alkalom! Botrányos időskori viszonyáról pedig (ami amúgy valószínűleg nem is viszony volt, csak egyfajta szoros társalkodónői kapcsolat egy fiatalemberrel) itt lehet olvasni.