Állítólag a kutya találja meg a gazdát, és nem fordítva... nem tudom:) én egy osztálytalálkozón voltam Pécsen, ahol az asztalszomszédaim elkezdtek beszélni az osztályfőnöknő lányának kiskutyáiról, és hogy már csak egyet nem vitt el senki, mert ő a legkisebb. Na mutassátok, mondtam, hogy milyen egy tízhetes mudikölyök, olyat még nem láttam... hát tényleg nagyon aranyos volt, nem volt menekvés, öt nap múlva vissza kellett menni érte Pécsre, pontosabban Nagykozárra, és azóta van egy kutyánk.
A mudiról azt mondják, hogy kivételesen okos és tanulékony. Egy nem túl régóta tenyésztett, magyar juhászkutyafajta, ami szívesebben van odakint, mint lakásban, mindenevő, nem túl kényes, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó kutyafajta (Kormos István nyomán).
Bütyök (a nevét még Nagykozáron adták, aztán végül rajta maradt) tényleg elképesztően okos, és közben nagyon szelíd, engedelmes, bújós kiskutya. Mutatom, időrendben.
12 hetes volt, amikor elhoztuk, azóta nagyot nőtt (a bundája is), most 8 hónapos.
És ha még mindig nem akadt ki a cukiságmérőtök, akkor itt van kb. 2 hónaposan, akkor sajnos még nem ismertük, de ha ismertük volna, még hamarabb elhoztuk volna:) (további kis mudik a Jégvirág Kennel oldalán!)
