:::Juci világa:::

Sajátos építészeti és színtobzódás: Ilyen egy nyugisabb strand (lejutás: 300 lépcső. Feljutás: szintén 300 lépcső. Csak ekkor már kiszívott a nap és negyven fok van.) Csúcsforgalom: Kilátás a buszból: ... eközben a sofőr az utasokkal…

  Mentés

Megint csak a ponzai kikötő, stílusos olasz bácsikkal.   Gyászjelentések   Ez a már említett Chiaia di Luna partszakasz, a tenger felől. Tényleg bámulatos, és már értem, miért nem szabad itt strandolni. Tenger gyümölcsei... megfőztem (igen!) és megettük…

Ez is a kilátásunk a teraszról. A szirt mögött egy második világháborús hajó van valahol mélyen, búvárok látogatják, hihetetlen belegondolni, hogy hányan lelték itt halálukat (több tucat fő volt a legénység, egy vihar miatt süllyedtek el). A szirt tetején egy várrom van, nem tudom, mennyire…

Kezdem a lakással... itt laktunk, az egyik házban a szirten, kb. középen. Tényleg. Az alatta levő képek a kilátásunkat mutatják innen, az egyik a zuhanyzóból. Tényleg. (Most már értitek, miért javaslom, hogy itt nyaraljatok?) A tenger minden órában más és más... ezer fotót tudnék…

Tudom, négy hónappal le vagyok maradva. De annyi minden volt! először fel kellett dolgozni lélekben a nyaralást, aztán nagyon dolgozni kellett, aztán meg már annyi elmaradás volt, hogy rá kellett pihenni a blog feltöltéséhez... de most elkezdem. Nápolyból hajóval egy Ponza nevű szigetre mentünk…